Bibliofil szalon

Marczali Henrik (Marcali, 1856. ápr. 3. - Bp., 1940. júl. 21.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1893). Tanulmányait külföldön (Bécs, Párizs, Berlin) is folytatta. 1878-tól a bp.-i gyakorló gimn., 1895-től a bp.-i egy. tanára. Széles körű, pozitivista jellegű irodalmi munkássága (összefoglaló művek, sok tanulmány, cikk stb.) a m. és egyetemes történelem régibb és újabb témáit egyaránt felölelte. 1898-tól szerk. és újkori részében írta a Nagy Képes Világtörténet c. sorozatot. Elsőnek dolgozta fel részletesebb munkákban Mo. 18. sz.-i történetét gazdasági, társadalmi és művelődési mozzanatokra is kiterjedően, sok elismeréssel a Habsburg-kormányzat iránt. Történettudományunk fejlődésében a polgári történetfelfogás jelentős képviselője. A több nyelven beszélő, a magyar, mind az egyetemes történelem több korszakáról monográfiákat író, forráskiadványokat megjelentető tudós munkáit mindmáig haszonnal forgathatják a szakemberek és az érdeklődők egyaránt.
Fő művei: A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére (Bp., 1874), A magyar történet kútfői az Árpádok korában (Bp., 1880), Magyarország története II. József korában (I - III., Bp., 1881 - 1888), Mária Terézia (Magy. Tört. életrajzok 18., Bp., 1891), Magyaroszág a királyság megalapításáig (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor I., Bp., 1895), Magyarország története az Árpádok korában (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor II., Bp., 1896), Magyarország története III. Károlytól a Bécsi congressusig 1711 - 1815. (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor VII., Bp., 1898), A magyar történet kútfőinek kézikönyve (Angyal Dávid és Mika Sándor társaságában szerk., Bp., 1901), Az 1790 - 91. országgyűlés (I - II., Bp., 1907), Hungary in the Eighteenth Century (Cambridge, 1910), Ungarisches Verfassungsrecht (Tübingen, 1911).

Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. aug. 30. - Bp., 1899, jan. 12.): történész, az MTA tagja (l. 1857, r. 1873).
Szilágyi Ferenc fia. Jogi és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárt végezte. A forradalom idején Pestre ment és a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lett. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. A Magyar Emléklapnak 10, a Magyar Írók Füzeteinek 4, a Pesti Röpiratnak csak 10 füzete jelent meg, mivel a rendőrség a szabadságharc emlékeit idéző versek közlése miatt mindegyiket betiltotta. Az 1851-ben kiadott Nagyenyedi Album c. irodalmi évkönyvének II. kötetét is elkobozta a rendőrség és több más önálló munkáját is. 1852-től a kecskeméti ref. kollégium matematika tanára, 1853-tól Nagykőrösön tanított, többek között Arany János, Mentovich Ferenc volt a tanártársa. 1867-ben br. Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi min.-ba titkárnak nevezte ki. 1878-tól a bp.-i Egyetemi Könyvtár ig.-ja. Az 1850-es évek küszöbén a szabadságharcról közölt írásokat, utóbb főleg Erdély 16 - 17. sz.-i történetéről dolgozott fel és tett közzé sok adatot, okiratot: 1875-ben a Századok szerkesztését vette át, majd megindította a forrásközlő Történeti Tár c. folyóiratot (1878) és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatát (1885). Kiterjedt tudományos szervező munkát folytatott. Kiadta az Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1540 - 1699) sorozatát, szerk. a millennium alkalmából kiadott 10 kötetes Magyar Nemzet történetét.
Fő művei: Erdélyország története (I - II., Pest, 1866), Báthory Gábor fejedelem (Pest, 1867), A Rákócziak kora Erdélyben (Pest, 1868), Történeti rajzok (Bp., 1880), Bethlen Gábor és a svéd diplomácia (Bp., 1882), II. Rákóczi György (Bp., 1891), I. Rákóczi György (Bp., 1893).

Magyar Nemzet Története II. kötet. Szövegképekkel, 37 táblán, 6 kettős táblán és 3 kihajtható mellékleten színes és fekete-fehér képekkel, egy kettős táblán színes térképpel: A magyar királyság XIII-ik században. Gazdag illusztrációs anyaggal mutatja be az Árpád-ház korát.