Régiségek

A magyar pengő pénzérméi a pengőkészpénz részét alkották. Kezdetben a pengőérmék ezüstből készültek, hogy kifejezzék a korona inflációja után bevezetett új pénz stabilitását és értékállóságát. Később, a háború idején ezeket az érméket bevonták, s előbb papírpénzeket, majd alumíniumérméket vezettek be a helyükre. 1945 végére a hiperinfláció miatt a pengőérmék teljesen elvesztették értéküket.
Háború előtti veretek (1926-1940): A pénzérméket a magyar állam bocsátotta ki, forgalombahozataluk a Magyar Nemzeti Bankon keresztül történt. A második világháború előtt a fillérérmék bronzból (1 és 2 f), illetve kupronikkelből (10, 20 és 50 f) készültek, a pengősök (1, 2 és 5 P) pedig 640 ezrelékes finomságú ezüstből. A pénzveréshez szükséges fémek forrása részben saját forrásból (régi érmék), részben importból származott. Az érmék az Üllői úti Magyar Királyi Állami Pénzverőben készültek.

Legelőször a fillérek és az egypengős került forgalomba, ezek készítésére pályázatot írtak ki. Később jelent meg az ötpengős, melyet csak alkalmanként vertek és Horthy Miklós kormányzó mellképét viselték (Horthy ötösök). Jeles évfordulókon két- és ötpengős emlékpénzeket vertek több százezres mennyiségben, ezek az érmék forgalomba is kerültek. Az érmék egységes, barokkos stílusban készültek, legfontosabb tervezőik: Pálinkás János, Berán Lajos és Reményi József.
Habár a pengő aranyalapú valuta volt, és a kibocsátandó aranyérmék (10 és 20 P) paramétereit törvényben rögzítették, sőt, próbavereteik is elkészültek, a gazdasági világválság miatt ezek nem kerültek forgalomba.