Révai arcképével.
Az I. kötet 1881-ben, a II. 1883-ban, a III. 1886-ban és az utolsó, IV. kötet 1889-ben jelent meg.
Révai Miklós (Nagyszentmiklós, 1750. febr. 24. ? Pest, 1807. ápr. 1.): nyelvész, író, egyetemi tanár. A szegedi piaristáknál tanult, 1769-ben tagja lett a rendnek. A szerzetesi életformát lázadozva viselte, szenvedélyes természete sok összeütközésbe sodorta. 1771- től Tatán, Veszprémben, Nagy-Károlyban tanított, 1776-ban Nyitrán teológiát, 1777-től Bécsben rajzot és műépítészetet tanult. Hazatérve 1778-ban pappá szentelték Nagyváradon, ugyanott egy ideig rajztanító, majd ak.-i tanár volt. 1781-ben állásáról lemondott, többfelé volt nevelő, 1783 végétől 1784. máj. 1-ig Pozsonyban a Magyar Hírmondó, az első m. nyelvű hírlap szerk.-je. 1785-től Győrben nevelő, 1787-től 1793-ig rajztanár s tankönyvet írt az építészetről. Itt vívta meg nagy irodalmi harcát a m. prozódia dolgában. 1794-ben az esztergomi gimn. tanára, ugyanakkor világi pap lett. 1802-től a pesti egy.-en a m. nyelv és irodalom tanára. Szabadelvű vallási felfogása és lelkes hazafisága miatt sok üldözésben volt része. Mint költő az időmértékes verselés egyik úttörője. A régi m. irodalom első kutatója és kiadója, az első rendszeres m. stilisztika szerzője. Nyelvtudományi munkásságában nemzetközi viszonylatban is először ? Grimmet is megelőzve ? a nyelvi jelenségek magyarázatára a történeti módszert alkalmazta. 1802-től a helyesírás alapkérdéseiben éles harcot folytatott Verseghy Ferenccel és híveivel, az ún. jottistákkal, akik elvetették a szóelemző módszert. Sokat foglalkozott egy felállítandó tudományos akadémia tervével, több író (Faludi, Bessenyei, Orczy stb.) munkáját adta ki. ? F. m. A régi magyar írásmód (kéziratban), Magyar szép toll (kéziratban), A magyar alagyáknak I. könyve (NagyKároly, 1778), Révai Miklós elegyes versei (Pozsony, 1787), Városi építésnek eleji (Buda, 1790), Antiquitates literaturae Hungaricae (Pesthini, 1803), Elaboratior grammatica hungarica (I ? II., Pesthini, 1803 ? 06). ? Irod. Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (Béts, 1790), Bánóczy József: R. M. élete és munkái (Bp., 1879), Csaplár Benedek: R. M. élete (I ? IV., Bp., 1881 ? 89), R. M. (Magy. Nyelvőr, 75.), Rubinyi Mózes: R. M. élete és nyelvészeti törekvései (Pozsony, 1904), Melich János: R. M. nyelvtudománya (Bp., 1908), Rubinyi Mózes: R. M. (Én láttam őket, Bp., 1947), Rubinyi Mózes: R. M. halálának 150. évfordulójára (Magy. Nyelvőr 1957. 3. sz.), Némethy Ferenc: R. M. halálának 150. évfordulójára (Magy. Nyelv, 1958. 2. sz.), Benkő Samu: R. M. nagyváradi éveihez (Magy. Nyelv, 1958. 3 ? 4. sz.), Rubinyi Mózes: R. M. (Emlékezések és tanulmányok, 1962), Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1963). ? Szi. Kreskay Imre: Tisztelendő R. M. úrhoz (vers).