Bibliofil szalon

Veres Péter Balmazújvárosból jött, a legeslegszegényebbek mélyvilágából, kiskondás, juhászbojtár volt gyermekkorában, kamaszfővel pályamunkás, sihederkorától fogva vesz részt az agrárszocialista mozgalmakban. A Földművelő Egyletben kezd el olvasni, ott alapozza későbbi iskolán kívül szerzett, furcsa vegyességében is bámulatos nagy műveltségét. Serdülőkorától haláláig szenvedélyes olvasó volt, mindent elolvasott, ami a kezébe került, és minden elmélkedésre izgatta.
Veres Péter érdekesen fogalmazó író volt, fontos kérdéseket vitató író, akinek ugyanúgy műfaja az elbeszélő próza, mint az elmélkedő publicisztika, sőt fiatalabb korában még verseket is írt, mégis ez az egész nagy irodalmi életmű csak az egyik megnyilvánulása volt közéleti tevékenységének, eszköz a társadalmi, erkölcsi, néha filozófiát súroló vitaanyag kifejtéséhez. Politikus volt, államférfi a szó legeredetibb és legpátoszteljesebb értelmében, és sokoldalú közéleti tevékenységének az egyik formája volt az irodalom.
Nemzeti intézmény lett, a testet öltött parasztság, amely végre maga intézi sorsát, és alakítóan szól az ország dolgaiba. Öntudattal és hangsúlyozottan, történelmi szerepként játszotta a parasztot, falusias öltözékével, nyakkendőtlen ingével és örökös csizmájával, amelynek viselése nagyon is indokolatlan a budapesti aszfalton, ha nem jelképként húzza lábára az ember. Veres Péter azonban a maga személyében is jelkép akart lenni, egész magatartásával közölni, hogy ő paraszt a fővárosban is, paraszt a miniszteri székben is, paraszt az irodalomban is. Osztályának, amelyből érkezett, a legszegényebb falusiaknak, a pásztoroknak, a cselédeknek, igazát hirdette kezdettől fogva, és felemelkedését testesítette meg a későbbiekben. A Nemzeti Parasztpárt elnöke volt. Néhány évig az Írószövetségnek is az elnöke volt. Korának legjellegzetesebb parasztírója.
Az Alföld parasztsága című műve társadalmi körkép.