Bibliofil szalon

Tömörkény István, Steingassner (Cegléd, 1866. dec. 21. – Szeged, 1917. ápr. 24.): író. 1882 – 85-ben gyógyszerészgyakornok volt Szegeden. Miután megszerezte gyógyszerészi oklevelét, Kisteleken, majd Szegeden volt gyógyszerész. 1886-ban a Szegedi Híradó munkatársa lett. 1889 – 92 közt Boszniában, Szegeden, majd Bécsben teljesített katonai szolgálatot. 1892-től a Szegedi Napló munkatársa. 1897-ben Mikszáth Kálmán mint külső munkatársat az Országos Hírlaphoz szerződtette. 1899-től a szegedi Somogyi Könyvtár és Városi Múz. könyvtárosa. Főnökével részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban és a szegedi népélet kivesző darabjaiból értékes gyűjteményt állított össze. 1904- től haláláig a könyvtár ig.-ja. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak (1906). Első könyve Szegedi parasztok és egyéb urak címmel 1893-ban jelent meg, ezt követte a Jegenyék alatt c. kötete, amely országos hírt szerzett neki. Ettől kezdve írásait mindvégig rendszeresen közölték a szegedi és bp.-i lapok (Budapesti Napló, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Országos Hírlap). Novellákon kívül régészeti és néprajzi cikkeket is írt és több ezer tájszót gyűjtött össze. A Szeged környéki népélet sajátos hangú, kiváló ábrázolója. A rövid műfajokat kedvelte. Az alföldi szegénység, kubikosok, tiszai hajósok, halászok életéről rajzolt vonzó, mély együttérzésről tanúskodó képet. A paraszti élet minden mozzanatát, környezetének minden részletét alaposan ismerte. Nem volt szocialista, de mélyen szociális érzésű író, szociális igazságot követelt hősei számára a valóság művészien igaz ábrázolásával. – F. m. Jegenyék alatt (Szeged, 1897), Vízenjárók és kétkezi munkások (Szeged, 1902), Gerendás szobákból (Bp. 1904), Förgeteg János, mint közerő és más elbeszélések (Bp., 1905), Különféle magyarok meg egyéb népek (Bp., 1907), Napos tájak (Bp., 1908), Homokos világ (Bp., 1910), Ne engedjük a madarat … (Bp., 1911), Bazsarózsák (Bp., 1912), Egyszerű emberek (Bp., 1914), Népek az ország használatában (Bp., 1917, posztumusz kötet), Válogatott elbeszélései (Bp., 1960). – Irod. Schöpflin Aladár: T. I. (Nyugat, 1913), Móra Ferenc: T. I. (Archaeol. Ért. 1917), Ortutay Gyula: T. I. (Szeged, 1934), Juhász Gyula: T. I. élete és művei (Szeged, 1941), Krúdy Gyula: Írói arcképek (II., Bp., 1957), Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (II., Bp., 1958), Ortutay Gyula: T. I. (Írók, népek, századok. Bp., 1960), Kispéter András: T. I. (Bp., 1964), Csathó Kálmán: T. I. (Írótársak között. Bp., 1965), Péter László: Tévedések T. körül (Dél-Magyarország, 1966. 304. sz.), Ortutay Gyula: T. I. emlékezete (Népszabadság, 1966. 300. sz.), Erdei Ferenc: T. I.-ról (Magy. Nemzet, 1966. 96. sz.). – Szi. Juhász Gyula: T. utcáján (vers, 1918), Juhász Gyula: T. asztalánál (vers, 1921).