|
Szerkesztő : |
Kispéter András |
|
Kiadva : |
1963 |
|
Kiadás helye : |
Kossuth Nyomda |
|
Kiadó : |
Magyar Helikon |
|
Oldalszám : |
[3] + 385p |
|
Állapot : |
Félbőrkötésben, jó állapotú. |
|
Méret : |
243mm |
|
Nyelv : |
magyar |
|
Azonosító
: |
77972 |
|
Kategória : |
Történelem / Magyar / középkor és kora újkor 1307-1703 |
Ár: 8.000 Ft
Leírás
Chamois bordázott ofszetpapíron, Garamond betűvel, 2200 pld.-ban készült (ebből 650 pld. tokban, számozva). Monumenta Hungarica VII.
Tartalom
Szamosközy István (latin írói nevén Zamosius) (Kolozsvár, 1570 – Gyulafehérvár, 1612. március 29.) erdélyi magyar történetíró.
Eleinte Somory László erdélyi főúr, majd Kovacsóczy Farkas kancellár neveltette, aki 1591-ben a padovai egyetemre küldte. 1592-ben Rómába utazott. 1593-ban egy régészeti munkát írt és adott ki Padovában az Erdélyben fennmaradt régi római feliratos kövekről.
Padovából visszatérőben bejárta Németországot, majd történelemírással kezdett foglalkozni.
Bocskai István fejedelemsége idején lett a gyulafehérvári káptalan levéltárnoka és udvari történetírója. Munkái közül egy jelent meg életében nyomtatásban, az Analecta lapidum, a többi napjainkig kéziratban maradt, részint elveszett. Neki tulajdonított mű a De originibus Hungaricis. Legnevezetesebb művei latinul írt magyar és erdélyi történetei (Rerum Transylvanarum Pentades és Hebdomades), amelyeknek azonban csak töredékei maradtak ránk. Korának legkiválóbb és első hivatásos magyar humanista történetírója volt.
Az ő nevéhez kötik a finnugor nyelvrokonság első felvetését, amely még csak az obi ugorok és a magyarok nyelvrokonságára vonatkozott.
|
Eddig megtekintett könyvek
