Antikkönyv.hu online antikvárium - antik könyv,térkép,képeslap,metszet,biblia

A protestantizmus (latin eredetű szó) mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a katolikus egyháztól különvált.
A protestantizmus név onnan ered, hogy midőn az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a reformáció híveire hátrányos határozatot hoztak, amely szerint azok a rendek, amelyek addig a wormsi határozatot megtartották, azok ezentúl is tartsák meg, amelyek pedig nem tartották meg, azok minden további újítással hagyjanak fel és a misetartást engedjék meg. E határozat ellen a szász választó öt másik fejedelemmel és 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen tiltakozott, protestált és ezen protestációban ügyüket a császár, az összehívandó egyetemes vagy német zsinat és minden részrehajlástól mentes keresztény bíró elé fellebbezték.
Később a protestantizmus név alá befoglalták mindazokat, akik a reformáció alaki és anyagi elveit elfogadták, vagyis akik elfogadták egyfelől azon nézetet, hogy a keresztény vallásnak egyedüli alapja a minden emberi tételtől és tekintélytől függetlenül magyarázandó Szentírás, másfelől a hit által való megigazulás tanát, vagyis azon nézetet, hogy az üdv minden papi közvetítés s minden érdemünk nélkül, ingyen, Isten kegyelméből adatik. Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a 16. században külön evangélikus (lutheránus) és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét, mely szakadást a dordrechti zsinat határozatai még erősebbé tettek. Később mindkét egyház keblében ismét kisebb felekezetek és pártok keletkeztek, de összes elágazásai a protestáns egyháznak abban egyetértenek, hogy a római katolikus egyház csalhatatlan és egyedül üdvözítő voltának ellentmondanak és ebből következően a csalhatatlan pápa és püspökök főhatóságát, Szűz Mária és a szentek segítségül hívását, a szerzetesi és papi fogadalmakat, a búcsújárást, a miseáldozatot, a szentségek hetes számát (két szentséget fogadnak el: keresztség, úrvacsora), a tisztítótűzről szóló tant, a jó cselekedetek érdemszerűségét elvetik. Németországban azóta, hogy 1817-ben a lutheri és kálvini egyházak egy közös, országos szervezetet is létrehoztak, inkább az evangelisch elnevezést használják a két nagy protestáns felekezet összefoglaló neveként. Magyarországon a protestantizmus szónak a két reformált egyházra vonatkozó használata csak a 19. században lett szokássá.

A protestantizmus a kereszténységnek a 16. századi, nyugat-európai reformáció újítóinak főként a közülük kiemelkedő Luther Márton és Kálvin János nézeteit, bibliaértelmezéseit hangsúlyozó vallási irányzata, több egymástól dogmatikában és egyházi gyakorlatban eltérő felekezet gyűjtőfogalma.
A protestánsok a katolicizmus több tanítását elutasítják, többek között a cselekedetek (például rituális szertartások) véghezvitelétől függő üdvösség tanítását. Ezzel szemben a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett csereáldozatára épülő, kegyelemből fakadó üdvösségben hisznek.

Bibliofil szalon