|
Kiadva : |
1869 |
|
Kiadás helye : |
Pest |
|
Lap méret : |
|
|
Állapot : |
Gerincén papírcsíkkal megerősítve, jó állapotú. |
|
Tényleges méret : |
|
|
Azonosító
: |
84079 |
|
Kategória: |
Hivatalos levelek |
Ár: 16.000 Ft (- 63%)
Akciós ár: 6.000 Ft
Leírás
12 p. 23 x 37,5 cm.
Címzés:
Igen tisztelt Gazdasági Bizottmány!
Szitányi Izidor és Jellinek Mór jegyzésével.
Jellinek Mór (Magyarbród, 1823. – Budapest, 1883. június 13.) közgazdász, nagykereskedő s a gabonacsarnok elnöke, Jellinek Arthur jogász és országgyűlési képviselő édesapja.
A városi közlekedés kialakulása:
Pest első szárazföldi személyszállítási vállalkozása Kratochwill János nevéhez fűződik: 1832. július 1-jén – párizsi mintára – elindította első omnibuszjáratát. A pesti omnibusz a Duna-part és a Városliget között közlekedett, meghatározott útvonalon és meghatározott időpontokban. Ezek a járművek 12-24 személy befogadására voltak képesek. Az elkövetkező években számos vállalkozás indított omnibuszjáratokat Pesten és Budán egyaránt.
Mintegy három évtized múlva, 1866. július 30-án Károlyi Sándor gróf üzembe helyezte az első lóvasútvonalat (újpesti lóvasút) a mai Kálvin tér és az Újpesti vasúti híd között. Vállalkozása, a Pesti Közúti Vaspálya Társaság később több vonalat is indított. A budai oldalon 1868. május 18-án helyezték üzembe az első lóvasútvonalat, ezt a Budai Közúti Vaspálya Társaság üzemeltette. A Margit híd megépülése (1876) után a két vállalkozás összekülönbözött a Margit hídi vonal tulajdonlásán, melynek következménye az lett, hogy a tőkeerősebb pesti vállalat felvásárolta a budai társaságot, és 1878-ban megalakult a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, a BKVT.
Pár év múlva megjelentek az első gőzgéppel működtetett városi közlekedési eszközök: 1870-ben megépült a Budai Hegypálya, majd 1874. június 24-én átadták a fogaskerekű vasutat is. 1886-ban Balázs Mór tervet készített „Budapest gőzmozdonyú közúti vaspálya- (gőz-tramway-)hálózata” címmel, melyben egy több vonalból álló rendszer létesítését kezdeményezi (ebben a tervben már szerepel egy villamosvonal létesítése is). Mivel a városi szakemberek nem tudtak megegyezni az „egy hálózat” gondolatban, az elképzelést nem sikerült megvalósítani. Hogy a kétkedőket elhallgattassa, Balázs Mór előállt a próbavasút ötletével: 1887. november 28-án üzembe helyezték az első, kísérleti villamosvonalat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. A kísérlet bevált: 1889.július 30-án felavatták az első állandó jellegű villamosvonalat az Egyetem tér és a Köztemető között, majd szeptember 10-én az Akadémia és az Aréna (ma: Dózsa György) út is megindult a villamosközlekedés. Ezeket a vonalakat az újonnan alakult Budapesti Villamos Városi Vasút vállalat, a BVVV üzemeltette. Az új cég sikereit látva a BKVT is átalakította lóvasútvonalait villamosvonalakká.
1887–1888-ban megépült három helyiérdekű vasútvonal (a dunaharaszti, a cinkotai és a szentendrei), ugyanis a BKVT felismerte, hogy profitot termelhet azzal, ha bekapcsolja hálózatába a Budapest környéki településeket. Ezeket a szerelvényeket gőzmozdony vontatta.
1894 tavaszán a Balázs Mór vezette BVVV és a BKVT közösen tett javaslatot az Andrássy út alatt építendő ]földalatti vasútra, melyet mindössze 22 hónap alatt sikerült kivitelezni, így 1896. május 2-án az „Ezredévi Kiállítás” megnyitóján már menetrend szerint közlekedett. A földalatti hosszú ideig az uralkodó nevét viselte: Ferenc József Földalatti Villamos Vasút volt a hivatalos elnevezése.
A századfordulón új jármű jelent meg a közforgalmú közlekedés számára: az autóbusz. A főváros vezetői munkába kezdtek a fővárosi autóbusz-közlekedés megindítása érdekében. Hosszas előkészítés után végül 1915. március 1-jén elindulhatott az első budapesti autóbuszjárat az Aréna(ma: Dózsa György) út és a Vilmos császár (ma: Bajcsy-Zsilinszky) út között. Ekkoriban 7 autóbusz bonyolította a forgalmat. Az Első világháború okozta gazdasági nehézségek okán (benzin-, gumihiány) ezen járatokat 1917. április 11-én be kellett szüntetni. Az autóbuszforgalom majd ötévnyi kényszerszünet után 1921. szeptember 24-én indult újra, 11 autóbusszal. Az autóbuszközlekedés innentől fogva dinamikusan fejlődött. A Budapesti Autóbuszközlekedési Rt. felismerve az új trendet, az 1928-as évben a meglevő 37 buszból álló autópark mellé további 100 új autóbusz üzembeállítását tette lehetővé. 1928. február 15-én már négy vonalon közlekedett autóbusz Budapesten 9., 12., 14., 15., jelzéssel. Ezután a fővárosi közgyűlés felszámolta az omnibuszközlekedést lebonyolító Székesfővárosi Közlekedési Vállalatot (SzKV), helyette új vállalatot szervezett Budapest Fővárosi Közlekedési Vállalat (BFKV) néven.
A villamos- és autóbusz-közlekedés fejlődésével a lóvasút- és omnibuszközlekedés visszaszorult, majd megszűnt. A lóvasút 1928. április 10-ig volt üzemben, utolsó járata a Margitszigeten közlekedett. Az omnibusz 1929. november 5-én tette meg utolsó útját a Villányi úti vonalon.
|
Eddig megtekintett könyvek
