Régi könyvek

Májer József, theologiai doktor, székesfejérvári kanonok, M. István és Végh Erzsébet polgári szülők fia, szül. 1785. jan. 26. Székesfejérvárt, atyját korán elvesztvén, Szabó József akkori plébános és Fejér György prépost vették pártfogásukba, szülővárosában járt a gymnasiumba és Pécsett végezte a bölcseletet. 1802-ben fölvétetett a székesfejérvári növendékpapok közé s három évig az ottani seminariumban theologiát hallgatott, a negyedik évre a pesti központi papnevelőbe küldetett és theologiai tanulmányait 1807. aug. 7. bevégezve, doktori fokot nyert. Visszatért Székesfejérvárra, az ottani seminarium tanulmányi felügyelője lett s pápai engedélylyel azon év aug. 18. miséspappá szenteltetett fel. Miután a felügyelőséget egy évig és öt hónapig viselte, püspöke Milassin Miklós őt a növendék papok mellé rendelte, hogy azokat magán úton a bölcseletben oktassa, s két hónapig az acsai plébánia administratora volt. Fölügyelősége alatt a szónoki bátorság és ügyesség elősegítésére a növendékekkel a szent Ágoston megtérését tárgyaló színműveit adatta elő. Hogy magát a német nyelvben gyakorolja, a székesfejérvári német káplánságra nevezték ki, egyszersmind szentszéki aljegyző, majd rendes jegyző lett. 1809-ben az egyházi történet tanításával bizatott meg, a szentszéknek pedig birája volt, 1815. jan. 22. a felső város plébániájába iktattatott be s a fejérvári felső kerület alesperese lett. 1828. aug. 15. a király kanonokká s a papnevelő intézet igazgatójává nevezte ki. Életének végső éveiben Arad-, Somogy- és Veszprémmegyékben viselt követséget, két országgyűlésen (1830 és 1832) is közreműködött. Kiváló szónok volt úgy a templomban, mint a megyeház és az országgyűlés termeiben. A pozsonyi országgyűlésről 1834-ben betegen tért haza s decz. 13. meghalt Székesfejérvárt.