Csokonai Vitéz Mihály
(Debrecen, 1773. nov. 17. - Debrecen, 1805. jan. 28.): a magyar felvilágosodás legnagyobb költője.
Már diákkorában kapcsolatba került az irodalmi élettel Kazinczy Ferenc és Földi János révén. Legjelentősebb eredeti műve ebben az időszakban a Békaegérharc c. vígeposz (1791) és A méla Tempefői c. szatírai játék (1793). Korai szerelmes verseit feltehetően Földi Jánosné, Weszprémi Juliskának írta. Politikai és felvilágosult filozófiai versei jelzik világnézetének kibontakozását. Lillának nevezett szerelme komáromi lány volt, Vajda Julianna, aki 1798 tavaszán Lévai István kereskedő felesége lett. 1799. jún.-tól a csurgói gimn.-ban helyettes tanár. A felvilágosodás (különösen Rousseau) eszméiből táplálkozó, antifeudális, antiklerikális, materialista elemeket is tartalmazó világnézete, valamint népies és rokokó vonásokat egybeötvöző kivételes nyelv- és formaművészete egyaránt a 19. sz. plebejus és demokratikus irodalmi törekvéseinek legjelentősebb előfutárává avatja.
A könyvben olvashatunk Lillához szóló verseket, Anakreoni dalokat, Dorottyát, ódákat, elegyes költeményeket, prózai munkálatokat.
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Kiadta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bánóczi József. 11 sztl. táblán képekkel illusztrált, a könyv elején egy sztl. táblán Csokonai Vitéz Mihály portréja látható. A könyv elején V-XVIII oldalon Csokonai Vitéz Mihály élete és munkássága olvasható. Remekírók Képes Könyvtára 27.