Antikkönyv.hu online antikvárium - antik könyv,térkép,képeslap,metszet,biblia

LIII.

Aspern:

falu Alsó-Ausztriában, Bécstől keletre, a Duna balpartján, a Momamezőn (Marchfelden). A.-től délkeletre a Duna a 4 km kiterjedésű Lobau szigetet képezi, melynek É.-i partjával szemközt van (A.-től 1.5 km.-re) Esslingen falu. A. és Esslingen környékén vivták 1809 máj. 21. és 22-én az asperni csatát, melyben Napoleont először győzték le sík földön vívott nagy csatában. 1809-ben a Regensburg vidékén vívott 5 napi véres csaták után a Napoleon által megvert osztrák hadsereg egyik része, Károly főherceg vezérlete alatt, Csehország déli részén át vonult a Morvamezőre, míg a sereg másik része, Napoleon seregének Bécs felé való előnyomulását lassítandó, a Duna jobb partján Bécsbe s ennek kapitulálása (május 13.) után szintén a Morvamezőre hátrált, miáltal május 16-án az osztrák fősereg ismét Károly főherceg vezetése alatt egyesült. Napoleon május 18-ig 90,000 embert gyüjtött össze Ausztriában és seregének a Dunán való átkelésére a Lobau-szigetet szemelte ki, amelyre haderőit a Duna nagy ágán át biztosan átszállíthatta s a szigetből csakis a Dunának keskeny ágán kellett esetleges ellenséges támadásnak kitetten átkelnie. Az osztrák vezérkar még május 20-ig csak hadi cselnek tekintette a Lobau-szigeten észlelt mozgolódást. Mikor azonban 20. a franciák a Lobau-szigetről csakugyan átkeltek a halpartra s A.-t meg Esslingent rögtön megszállták, Károly főherceg nem késedelmezett többé: hadtesteit azonnal a Raasdorf és Stadelau között levő terület felé indította és 21. d. u. 75,000 emberrel megtámadta a franciákat, kik ekkor még csak 30,000-en voltak a halparton. A főtámadás a franciák balszárnyának támpontja: Aspern ellen irányult, hogy győzelem esetén a franciákat dunnai hidjaiktól elzárhassák. A.-nél Masséna, Esslingennél pedig Lannes vezényelte a franciákat. Masséna kétségbeesetten védelmezte asperni harcállását s a ritka vitézséggel és szivóssággal harcoló osztrák és magyar csapatok csak több órai elkeseredett harc után üzték ki a franciákat A.-ből, melynek minden egyes házát szuronnyal kellett elfoglalni. A franciák azonban A. elvesztése után sem veszítették el önbizalmukat, melyet még az a hír sem ingatott meg hogy visszavonulásuk egyedüli útját, a szigetbe vezető hidat az osztrák hídtörő hajó elrontotta. A.-től keletre ujra állást foglaltak s ott meg is állottak, míg az éjszaka be nem köszöntött s ezzel az osztrák sereg támadó működése véget ért. Esslingent az osztrákok 21-én nem tudták elfoglalni. Napoleon éjjel helyreállíttatta a nagy hidat és 22-ikéig még 30,000 embert vezetett át a halpartra s e napon már ő lett a támadó fél. Bal szárnyával a.-t támadtatta meg ujra főerejével pedig A. és Esslingen között intetett hatalmas támadást az osztrák középhad ellen. Lannes vezetese alatt a franciák már csakugyan győzedelmesen törtek be az osztrák harcba, amikor Károly főherceg, zászlóval kezében, maga vezette előre már-már ingadozó zászlóaljait, melyek végre a tartalékból előre rendelt gránátos zászlóaljakkal együtt, a franciákat hátrálásra kényszeritették. E közben a franciák elfoglalták volt ugyan A.-t, de miután erősbítések nem pótolták a veszteségeiket, azt ismét elveszítették. Ugyanekkor az osztrák tüzérség pusztító tüzelést intézett az A.-től keletre összeszorult francia balszárny és középhad ellen. Esslingent ugyan az osztrákok nem birták még ekkor sem elfoglalni, de a vitéz Lannes tábornagy már halálra volt sebesítve és a francia sereg legkitünőbb csapatai annyira meg voltak tizedelve, hogy Napoleon is lehetetlennek tartotta a győzelem kivívását. Elrendelte tehát a Lobau szigetre való visszavonulást. Ezt a visszavonulást Masséna oly ügyességgel és hidegvérrel rendezte és vezette, hogy a francia sereg e rendkivül kedvezetlen viszonyok között, vesztett csata után s a hatalmas folyón át való visszavonulása közben is csak aránylag kevés embert és ágyút vesztett el. A csata nagyon véres volt az osztrák sereg katonáinak egy harmadát (24,000 ember), a francia felét, 30,000) vesztette el. Az osztrák hadsereg nem aratta győzelmének gyümölcseit, mert, állítólag lőszer-hiány miatt, nem folytatta a támadást, hanem a csatatér mögött ismét táborba szállva nyugodtan várt, míg Napoleon valamennyi, 22-ig még távolabb vidékeken járt seregeit is Bécs alá hozta s azokkal ismét s ekkor már több sikerrel, támadóan léphetett fel. Lásd Wagram.

Metszetek