Giacomo Leopardi (1798-1837)
Giacomo Leopardi a világirodalom egyik legtisztább, legtiszteletreméltóbb alakja. Kevés verset költött, de tökélyükkel épp elegendőt a költői halhatatlansághoz. Tudós ember volt, korának egyik legjobb antikvitás-kutató filológusa. Kristályos gondolatokat változatos szépirodalmi és retorikai formálásban, az ész leküzdhetetlen szenvedélyének hódolva megjelenítő, prózai töprengések írója.
Prózai főműve: Operette morali.
Filozófiai szatíráinak, jegyzeteinek, párbeszédeinek, elbeszéléseinek szenvedélyes fogadtatása a költő korában és utókorában része volt. Hazugnak, ostobának, fölöslegesnek látja a világában megrögzült vezérlő eszméket és eszményeket, olykor éles gúnnyal, máskor csak kétségbeesett fájdalommal elutasítja őket. A Leopardira jellemző pesszimizmus oka pedig az, hogy nem talál az elvetettek helyett valódi, tartós, szilárd bizonyosságokra. Sem eszményekben, sem eszmékben.
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Két mű egy könyvben. Mindkét költőt fordította Radó Antal. 11 sztl. tábla rajzokkal illusztrált, a címképen Giacomo Leopardi arcképe, a 160. oldalnál Alfred de Musset arcképe látható. Az elején VII-XXXVIII oldalon Giacomo Leopardi és Alfred de Musset életrajza és munkássága olvasható. Remekírók Képes Könyvtára 26.