Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. okt. 4. – Pozsony, 1637. márc. 19.): esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író.
1619-ben Nagyszombatban nevelőintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben magasabb papnevelő intézetet (a későbbi Pazmaneum), végül 1635-ben Nagyszombatban egy.-et alapított teológiai és, bölcsészeti karral (a jelenlegi Eötvös Loránd Tudományegy.).
Ref. prédikátorok (Magyari István, Alvinczy Péter) ellen írt vitairatai, prédikációi, imádságai, amelyeket népies m. nyelven írt, kimagasló szerepet játszottak a m. irodalmi nyelv megteremtésében, erőteljes stílusukkal maradandó értékei a m. irodalomnak.
Fő művei: Felelet (Nagyszombat, 1603), Keresztyéni imádságos könyv (Graz, 1606), Öt szép levél (Pozsony, 1609), Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony, 1613), Vasánapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról prédikációk (Pozsony, 1631), Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek összes munkái (I – VII., Bp., 1894 – 1905), Pázmány Péter munkáiból (Bp. 1904), Pázmány Péter összegyűjtött levelei (I – II., Bp., 1910 – 11), Pázmány Péter válogatott írásai (Rónay György válogatása, Bp., 1957).
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Szerkesztette Bellaagh Aladár. 10 sztl. táblán képekkel illusztrált, az elején egy sztl. táblán Pázmány Péter portréja látható. Remekírók Képes Könyvtára 39. Az elején VII-XXX. oldalon Pázmány Péter életéről és műveiről olvashatunk.